Ha bárki bármit letölthet a netről, mi értelme van vesződni a kalligrafikus írással? A kolozsvári műfordító, akinek szenvedélye lett a művészi kézírás, meggyőző választ ad a kérdésre. Szeretettel külföldről rovatunk ezúttal Erdélyből jelentkezik.
Szerzőnk részvételével indított új programot a Marosvásárhelyi Rádió, melynek célja, hogy a székelyföldi magyarok beszéljenek jobban románul, a románok pedig jobban magyarul. Ez persze nem csak nyelvi, hanem történelmi-politikai kérdés is, azonban meg kell kísérelni lebontani az előítéleteket, írja Demény Péter.
Szerzőnk vért adni indult, ám végül mégsem adott, mert nem adhatott. Kik adhatnak vért Romániában, és kik nem? Miért “konzervatív” a román egészségügy rendszere és miért “moralizáló”? Pillanatkép kórház- és tűközelből.
Szerzőnk szubjektív beszámolójában erős kritikát fogalmaz meg a frekventált romániai üdülőhellyel kapcsolatban.
A figyelem többet jelent, mint tapsot és nevetést – azt is jelenti, hogy gondoljuk meg, a jelentős elismerést kinek adjuk, és főleg mikor, írja szerzőnk Szeretettel Erdélyből című sorozatunk legújabb részében.
Erdélyt és az ott élőket sokan egzotikumnak látják, és úgy is kezelik, írja szerzőnk, aki föl is teszi a kérdést: jót tesz ez Erdélynek? Az egzotikum politikailag egyszerűen gyarmat, szavazómedence, s a cinikusabbak másra sem használják, teszi hozzá. Szeretettel Erdélyből című sorozatunk cikke.
A román közéletnek az a baja, hogy az emberek nem találnak olyat, akiben bízhatnak, csak olyat, akiben nem kellene bízniuk. Ezt viszont nehéz vagy éppenséggel lehetetlen elmagyarázni nekik – írja szerzőnk az idén négy választás elébe néző Romániáról.
Ha az ember sétál a világban, és folyton az otthoni konyhára áhítozik, akkor tulajdonképpen nem is látott semmit, írja szerzőnk, és meg ismertet bennünket a román konyha pár jellemzőjével, és annak néhány emblematikus fogásával.
Világos, hogy van, amelyik medvét ki kell lőni. De ne a kilövés legyen az azonnali válaszunk, az egyetemes gyógymód mindenre, írja szerzőnk.
“Akkor fedeztük fel, hogy az irodalom lehet játékos is, szabad, tréfálkozó.” Erdélyi író-újságíró szerzőnk a néhány napja elhunyt költő-műfordító-esszéíró-szerkesztő-dramaturgra emlékezik. Kovács András Ferenc gyászszertartását az írás megjelenésével egyidőben tartják a marosvásárhelyi református temető ravatalozójában.
A PISA-eredmény azért is elkeserítő, mert az ország egyik legnagyobb problémája a szakterületek merev elválasztása. Holott inter-, multi- és transzdiszciplináris szemléletre lenne szükség a boldoguláshoz, és nemcsak a vizsgákon. Aki így nevelődik, annak a merészsége, szabadsága, tehát érettsége és kreativitása nagyobb.
Jól gondoljuk meg, hogy hogyan halunk meg, írja némi malíciával szerzőnk, aki – a halottak napjának közeledtével – jegyzetében arról beszél, milyen bugyrokba kell alászállnia annak, aki egy végrendelet körüli (sokszor vitás) ügyek elrendezését veszi a nyakába.